Hírlevél




Olajtök termesztési technológia

Az olajtök éghajlat- és talajigénye:

A Dél-Amerikából származó igen értékes növény fény- és hőigényes, viszonylag sok vizet párologtat. A magvak csírázásához 10-12 °C hőmérséklet szükséges. A magból kikelt fiatal növény gyors fejlődéséhez 18-20 °C hőmérsékletet igényel. A virágképződés és a virágzás idején nélkülözhetetlen a 22-25 °C körüli hőmérséklet. A virágok megfelelő termékenyüléséhez jó hatású a hosszantartó száraz, de elegendő páratartalmú meleg levegő. A viszonylag melegigényes növény levele igen érzékeny a kelés utáni hidegre, késő tavaszi fagyokra. Vízfelhasználása jelentős, kiterjedt gyökérzetének köszönhetően a talaj vízkészletét jól hasznosítja. E tulajdonságánál fogva a szárazságtűrő növények közé sorolható. Vízigénye a virágzás kezdetétől, a terméskötődéstől fokozatosan nő. A betakarítás idején előforduló -3, -4°C-os hidegek a beérett kabaktermésben nem okoznak kárt. Termesztése a gyengén meszes, többnyire semleges pH-jú, humuszban gazdag talajokon eredményes. Jó kultúrállapotban lévő, valamennyi szántóföldi talajon sikerrel termeszthető. Célszerű kerülni a mély fekvésű, nehezen melegedő, vizenyős területeket. A dombvidékek északi lejtői, a kifejezetten nitrogénben gazdag talajok termesztésére kedvezőtlenek.

A vetésforgóban történő elhelyezés:

A legjobb előveteményei a kalászosok. Önmaga után lehetőleg öt éven belül ne kerüljön. Kerüljük a későn lekerülő előveteményeket is, pl. napraforgót, kukoricát, mert e növények után nem mindig lehet szármaradványoktól mentes, kifogástalan magágyat készíteni. Tekintettel arra, hogy a tökmag élelmiszeripari és gyógyszeripari felhasználásra kerül, csak olyan talajon termeszthető, ahol a talajvizsgálatok klórozott szénhidrogének maradványait, illetve nehézfémeket nem mutattak ki. Az időben betakarított tök jó előveteménye lehet az őszi búzának, s a tavaszi vetésű növények is sikerrel termelhetők utána.

Tápanyag-igény, tápanyag-gazdálkodás:

A tök ugyan élelmes növény, de a megfelelő magterméshez kifogástalan tápanyagellátásra van szüksége. A szervestrágyát, különösen a savanyú, kötött erdőtalajokon és homokos területeken meghálálja. A szervestrágya mennyisége elérheti a hektáronkénti 30-40 tonnát. A szervestrágya minősége nagyon fontos. Ne legyenek benne az istállók fertőtlenítésére használt szerek, légyirtó szerek maradványai!

 

Szevestrágya hiányában a Mikro-Vitál baktériumtrágya alkalmazásával kedvező hatást gyakorolhatunk a talaj szerkezetére, meggyorsítjuk a szármaradványok lebomlását, kedvező mikrobiális körülményeket teremtünk, és nem utolsósorban csökkenthetjük a növény tápanyagigényét kielégítő műtrágya mennyiségét.

 

A baktériumtrágyát kijuttathatjuk az elővetemény tarlójára, szárzúzás után kipermetezve, majd sekélyen bedolgozva. Ezzel lehetővé tesszük a szármaradványok újrahasznosulását és a növény igényeinek megfelelő, aprómorzsás vetőmagágyat kapunk tavaszra. Ha túl száraz vagy túl esős az ősz, és nem tudjuk optimálisan előkészíteni a területünket, kijuttathatjuk tavasszal is a Mikro-Vitál baktériumtrágyát, a magágy készítés során, legkésőbb az utolsó talajművelet előtt kipermetezve.

A Mikro-Vitál egyrészt olyan baktériumtörzseket tartalmaz, amelyek képesek a levegő nitrogéntartalmából a talajba, a növény számára felvehető nitrogént lekötni. Ugyanakkor a N-ellátottság a talajtípustól és a növényi szármaradványok mennyiségétől függően változik. Átlagos körülmények között 60 kg könnyen mobilizálható N hatóanyaggal számolhatunk. Másrészt a benne lévő baktériumtörzsek a talaj kristályrácsai között kötött formájú foszfort és káliumot mobilizálják, a növény számára felvehetővé teszik.

A vetésforgó beszűkülésével, a forgóba olajretek, repce, napraforgó beillesztésével egyre nehezebb az ötéves rotációt tartani, így nem elhanyagolható a készítmény talajfertőtlenítő hatása sem. A növényi szármaradványok lebontásával a Mikro-Vitál az ezekből a szármaradványokból induló gombás fertőzéseknek tudja elejét venni, azaz a gombák táplálékául szolgáló maradványok lebontásával azok kezdeti fejlődését akadályozza meg, így nem tudják a csíranövényt, vagy a fejlődő fiatal növényt károsítani.

A magtermesztés sikere a helyes tápanyag-ellátottságtól függ, ezért helyezzünk nagy figyelmet a harmonikus tápanyagellátásra, a helyes N:P:K arány betartására. Az olajtök tápanyagigénye:

N                 60 - 80 kg/ha

P2O5           90-130 kg/ha

K2O           120-150 kg/ha

Ezt többféleképpen elégíthetjük ki.

Csak műtrágyával: ősszel a kiszórandó mennyiség kétharmadát juttatjuk ki, egyharmadát tavasszal, vetés előtt.

A tavaszi egyharmadot kiválthatjuk 1 l/ha Mikro-Vitál baktériumtrágya koncentrátummal, ami a vegetáció során folyamatosan táplálja a növényt. A ráfordítás így kisebb, mintha műtrágyával táplálnánk a növényt, viszont a fentebb részletezett hatások miatt sokkal jobb körülményeket biztosítunk az állomány számára.

Az 1 l/ha baktériumtrágya-koncentrátum őszi kijuttatása meggyorsítja a szármaradványok lebontását, ha kevesebb, mint öt év telt el az újbóli vetésforgóba-állításig, 2-3 l/ha kijuttatását javasoljuk a talajfertőtlenítés miatt.

Talajelőkészítés, magágykészítés:

A tök igényli a mélyszántást, gyökérzetével viszonylag nagy talajtömeget behálóz. Az őszi mélyszántás előtti trágyázás alapvető jelentőségű. Napraforgó, kukorica elővetemény esetén gondoskodjunk a szármaradvány felaprításáról, a pentozán-hatás elkerülése céljából a Mikro-Vitál baktériumtrágya kiszórásáról. A szántást mindig kövesse fogas, vagy gyűrűshenger. Tavasszal a szántáselmunkálást kezdjük simítóval, majd a gyomosodástól függően kultivátorral, fogassal folytassuk. A magágykészítés utolsó eszköze a kombinátor, amellyel bedolgozhatjuk az ilyenkor is kipermetezhető baktériumtrágyát.

Állományvédelem:

Kórokozók kártételére a vetésforgó beszűkülése miatt egyre inkább számítanunk kell, emiatt javasoljuk a Mikro-Vitál baktériumtrágya kijuttatását, vetés előtt kipermetezve és sekélyen bedolgozva.

Az állati kártevők közül a levéltetvek, a vetési bagolypille és a közönséges takácsatka kártételére számíthatunk, megjelenésük észlelésekor a védekezés ne maradjon el.

Betakarítás:

A betakarítás ideje akkor érkezett el, amikor a szár, a levelek leszáradtak, a kocsány megbarnult, a termés színe narancssárgára változott. Az érett termés héja kemény, körömmel nem vájható, a magvak kemények, teltek.